Románia egy kevésbé turista célpont (még), de gyönyörű tájakat és sokféle látnivalót tartogat. Jártunk kis falvakban megbújó, lélegzetelállítóan csodás ortodox kolostorokban, tettünk egy rövid sétát a Tündérek Völgyében. Vajdahunyadon megnéztük a várat, melyről a pesti Városligetben található vár egy részét mintázták. A híres Tordai-hasadék sem maradhatott ki, illetve az 1129 m magas Székelykő lábánál fekvő, Európa Nostra-díjas település, Torockó. Mindemellett bebarangoltuk Gyulafehérvár történelmi belvárosát nappal és esti fényekben is.

Az utazás általában valamilyen autó mizériával kezdődik, de most meglepő módon az autóval semmi gond nem akadt. Egészen három nappal az indulásig semmi probléma nem volt, míg nem egyik reggel behívott a főnököm. Ez mindig rosszul kezdődött, de aznap különösen rosszul végződött. Pókerarccal közölte, hogy leépítés miatt megválnak tőlem. Ezen túl lendülve és ennek ellenére, neki indultunk két nap múlva Romániának.

Nagylaknál a hosszabb – rövidebb várakozási idő elkerülhetetlen. Sem ünnep, sem nyári szünet nem volt, mégis német és osztrák rendszámú autók torlódtak fel a határon. Persze nem turisták voltak, hanem például az utánfutón ekevasat és mindenféle egyéb rozsdás vasat szállító románok. Mikor meglátta a határőr a fura szállítmányt, sóhajtott egy nagyot, miközben az arcáról le lehetett olvasni, hogy „Te jó ég, ezt nem hiszem el”! A határ 2 az 1-ben volt, a magyar és román határőr egymás melletti fülkében ültek, de gyakorlatilag egyiküket sem érdekeltük, a románt is csak annyira, hogy megnézte, megvan darabszámra a személyigazolvány.

Ahogy átérünk rögtön azutópályamatricát kell venni. Ott árulják, ahol férfiak állnak hosszú sorban…(3 €/szgk/7 nap) Tavaly a másik határon egyébként lenyúltak, mert hiába volt akkor is 3 €, a néni az 5 €-t megköszönte és elfelejtett visszaadni.

Innen roboghatunk egész jó minőségű autópályán Aradig. Ha autópályán utazol végig, akkor nem látod az ország valódi énjét, úgyhogy mi itt letértünk kicsit nézelődni. Aradról kifelé vezető úton a cigánypalota-építészet remekművei tárulnak elénk. Az 1989-es rendszerváltást követően kezdtek el egyes romák hatalmas épületeket emelni, hogy a gazdagságukat a külvilág számára is láthatóvá tegyék. Vannak, amelyeket csak elkezdtek, de befejezni a mai napig nem tudtak. Hatalmas oroszlánok, cirádás, aranyozott kovácsoltvas kerítés, pagodaszerű tetők és csicsás ereszcsatornák (az egyik tetőn még Maradona neve is feltűnik lemezből kivágva de szeretik a neves márkák logójával is díszíteni a házat.) Egyébként Vajdahunyad egyik városrészében ennél is több és hatalmasabb cigánypalotát láttunk, csak ámultunk-bámultunk.

A többi településen a palotákkal ellentétben düledező házak, apró kis kunyhók sorakoznak. Egyszer csak az út balodalán feltűnik a domboldalon egy templom, mely mellett nem lehet csak úgy elhaladni. Ez a római katolikusok egy híres zarándokhelye, Máriaradna. Eredetileg egy özvegy építtetett itt egy kis kápolnát a 16.században. A Maros folyó túloldalán, Lippán eközben már Károly Róbert idejében ferences szerzetesek telepedtek le. 1668-ban ezek a ferences szerzetesek egy Olaszországból származó, papírra nyomtatott szentképet ajánlanak fel a kápolna számára. Legenda övezi a kegyképet, ami szerint alig 30 évvel később a török katonák felégették a kápolnát, viszont a papírképet sértetlenül megtalálták. A templomban egyébként figyelmesek lehetünk egy oda nem illő részletre. Ez pedig nem más, mint a festmény egy törökkel és benne a kő ló patájának nyoma. Egy másik mendemonda szerint egy török katona lóháton akart a templomba betörni, de egy kőben megbotlott.

1951-ben a kommunisták a Romániában lévő szerzetesrendeket feloszlatták és Máriaradnára száműzték a szerzeteseket és nővéreket. Hónapokig itt zsúfolódtak, éheztették őket, de a helyiek titokban élelemhez juttatták őket. Az 1970-es években megindultak a zarándoklatok ismét, de a kommunisták különféle módszerekkel próbálták megakadályozni. A rendszerváltás után visszatértek a ferencesek és egészen 2003-ig éltek a kolostorban.

A szállást Gyulafehérváron foglaltunk, mivel a környező települések közül itt volt a legnagyobb a választék és a nagyobb kínálat miatt alacsonyabbak voltak az árak. Egy modern apartmant sikerült kedvező áron találni a Transalpina Residencben egy bevásárló negyed szomszédságában. A környék kiépülőben van, az utcában még nem volt aszfaltozott út. Egyébként a városban sok helyen útépítés, – felújítás, járda térkövezés folyt.

A lépcsőházba belépve tipikus kolostor illat, azaz tömjén illat fogadott minket. A személyes vendégfogadás már itt sem jellemző, már nem a lábtörlő alá vagy a virágládába teszik a kulcsot, hanem a boxba. Rögtön majdnem ki is zártuk magunkat, Anya belülről a kulccsal, de kinyitni nem tudta az ajtót, mi kívülről kulcs nélkül.

Másnap reggelt pénzváltással kezdtük. Szerencsére vasárnap is akadt egy nyitva lévő pénzváltó.

Gyulafehérvár fő látványossága az Alba Carolina, vagyis a Gyulafehérvári erőd. Elsőre sokat nem vártam a várostól, mivel Romániába inkább a természet, a vidék, a táj érintetlensége miatt utaznak ide az emberek. Nagy csalódás volt, pozitív értelemben a város, én azzal is beértem volna, ha napokig csak itt sétálgatunk. Az információs irodában térképekhez is hozzá lehetett jutni, ami megkönnyíti az épületek beazonosítását.

Ezen a helyen a várat 3-szor építették újra. A vár Vauban-rendszerű (nevét egy 17.századi hadmérnök, hadi építészről kapta), azaz kettős francia határvédő erődrendszer.

Az erőd falain belül parkoltunk le, rögtön az ortodox ún. „Koronázási Katedrális” mögött. Épp vasárnap délelőtt volt, amikor is misét tartottak mind az ortodox, mind pedig a mellette lévő római katolikus templomban. A lakosság csak kis százaléka magyar, többségében románok lakják, akik ortodox hívők és meglehetősen vallásosak.

Visszatérve az ortodox katedrálishoz, nevét onnan kapta, hogy I. Ferdinánd román királyt itt koronázták meg 1922-ben, nemsokkal a templom megépülése után. Ferdinánd és felesége szobrát a katedrálist körbevevő oszlopos előcsarnok (pronaosz) bejáratának két oldalán láthatjuk. A templom belseje elég szűkös, ezért a hívők az udvaron a hangszórón keresztül hallgatták a misét

Az épület mellett szinte közvetlenül áll a Szent Mihály-székesegyház. A története egészen István királyig nyúlik vissza, aki 1009-ben az erdélyi püspökséget megalapította, és székhelyét ide helyezte.  A templom az évszázadok viharait nem élte túl, többször is újjá építették. A templomnak két tornya volt, ám 1603-ban egy ostrom során felrobbantották és nem állították helyre, ezért tűnik kicsit olyan féloldalasnak.  A gyulafehérvári érsekség központja ma is.

Mivel épp mise zajlott így nem illett körbe járkálni, ezért igazán nem tudtuk szemügyre venni. A bejárat mellett látható Hunyadi János szarkofágja, valamint két oldalán fiai Hunyadi László és János nyugszanak. Rajtuk kívül még más síremlékek, sírok is találhatóak a templomban, mint például Márton Áron püspöké a templom kriptájában, de némelyeket kiraboltak az évszázadok során.

 

A templom mögött Vitéz Mihály lovas szobra bukkan fel, aki a 16.század végén Románia uralkodója volt, illetve 1600-tól Románia, Erdély és Moldva vezetője is volt egyben. A tér körül árusítóbódékból a kávé, kürtőskalács illata szállt, illetve lehetett venni kacatokat is.

A városfalon belül sok helyütt láthatunk szobrokat, köztük virágáruslányt, katonákat, nénikét tojással a kosarában, kisgyereket kutyával, összesen 31 szobrot számolhatunk össze. A szobrok között van az Egyesülés Harangja, mely annak állít emléket, hogy az erdélyi, magyarországi és bánáti románok nemzetgyűlése 1918. december 1-én deklarálta a románok egyesülését és ezzel létrejött a Nagy-Románia.

Az út végén az erőd legszebb kapuja, a 3-as számú látható a hét közül. Itt elvileg délben látványos őrségváltás van …mi rosszul időzítettünk és nem akartunk még arra várakozni. A kapun kilépve Horea, Closca, Crisan obeliszkje magasodik az ég felé, mellyel az 1784-es parasztfelkelésnek állít emléket. A három férfi, a parasztfelkelés vezetői, akiket kerékbe törtek. Az obeliszk másik oldalán a győzelem istennője néz le a városra. Este kivilágítva a kapu nagyon látványos. Ha balra lenézünk, akkor a 2. számú kapura is rá lehet látni.

Számos látnivaló van az erődítmény falain belül, de ezek száminkra kevésbé érdekesek, ezért ezeket csak kívülről tekintettük meg. Az erőd központi terének nyugati végében az Egyesülés Csarnoka, az északi oldalán egyetemi épület, előtte pedig a Principia Múzeum, a custozzai csata emlékműve, Lossenau emlékmű, a távolabbi körforgalomban pedig Bethlen Gábor szobra kapott helyet. Az Egyesülés Csarnoka (az épület eredetileg katonai kaszinó volt), ahol 1918-ban felolvasták az egyesülési határozatot és elfogadásra került az új alaptörvény, Erdélyt Romániához csatolták.

A Principia Múzeum bejáratát egy római katona szobra őrzi. Gyulafehérvár helyén a római korban Dácia tartomány egyik jelentős városa, Apulum állt. A Principia Múzeum helyén ennek az ókori településnek a hivatali épülete volt. A Principium előtt egy lapidárium, kőtár található.

Ezen a helyen a várat 3-szor építették újra. A vár Vauban-rendszerű (nevét egy 17.századi hadmérnök, hadi építészről kapta), azaz kettős francia határvédő erődrendszer. 18. században

Az Egyesülés parkjának egyik végében Mária román királyné szobra látható, aki I. Ferdinánd felsége volt. 2018-ban avatták fel az Egyesülés emlékművét. Az emlékművet a gyulafehérvári 1918-as nagygyűlés helyszínén állították fel, és Dániel pátriárka szentelte meg több ezer ember jelenlétében. Az alkotás 22 méter magas, körülbelül 1 350 tonnát nyom, és négy, kupolaszerűen egymásba hajló keresztet formáz. (Hasonlít a facebook jelre) Este pirosban pompázik.